Mérföldes várólisták, állami támogatás hiánya, milliós kiképzési költségek. Ezek jellemzik a magyar segítő kutyakiképzést. A mozgáskorlátozottakat segítő kutyákból tízszer kevesebb áll rendelkezésre, mint amennyire szükség lenne. A vakvezetőknél valami jobb a helyzet, bár ott is több éves lehet a várólista. Az OrientPress Hírügynökség a Kutyával az Emberért és az Aura Segítő Kutya Alapítvány képviselőivel beszélgetett.

Több különböző szervezet és alapítvány foglalkozik segítő és terápiás kutyák kiképzésével Magyarországon. Így például a Kutyával az Emberért Alapítvány is, mely1996-től kezdte meg működését és 2000-ben adták át első speciálisan kiképzett mozgáskorlátozottakat segítő kutyájukat. Az alapítvány képviselője elmondta: a közelmúltban vakvezető kutyákon kívül szinte teljesen ismeretlen volt a segítő kutyák fogalma, és ez a szervezet éppen azzal a céllal kezdte meg működését, hogy hazánkban is kiképezhessenek hasonló ebeket.

Bródy Andrea kifejtette: feladatuk nem könnyű, hiszen elsősorban pályázatokból és támogatásokból tartják fenn magukat, állami támogatást jóformán nem is kapnak. Annak ellenére, hogy egy segítő kutya kiképzési ideje másfél-két év, és közel 2-3 millió forintba kerül. Hozzátette: ezen adatok fényében nem is lehet meglepő, hogy tízszer kevesebb képzett négylábú kedvenc van az országban, mint amennyire szükség lenne. A várólista pedig hosszú, és egyre csak hosszabb lesz. De vannak olyan esetek, mikor hiába ér valaki a lista elejére mégsem kap kutyát, mert nincs számára megfelelő állat.

Mint azt Bródy is megjegyezte, a terápiás kutyákat sokan összekeverik a segítő kutyákkal, akik nem a mindennapi dolgokban segítik az embereket, hanem a jelenlétükkel „gyógyítják” lelküket. A kutyaterápiák jótékony hatást gyakorolnak a tanulási nehézséggel küzdő gyerekekre, a magányos öregekre. A kutatások szerint a terápiák bizonyítottan csökkentik a szorongás és a stressz érzését. Sok helyen alkalmazzák ezeket; kórházakban, idős otthonokban vagy éppenséggel iskolákban.

Az alapítvány képviselője elmesélte, a mozgássérülteket segítő és hangjelző kutyák kis koruktól fogva részesülnek alapkiképzésben és szocializációs programban, majd egy speciálisabb képzést kapnak és végül az adott gazdival kell a végső vizsgát megtenniük. Ezt követően a kutyák „szolgálatba” állhatnak. Ha egy kutya valamilyen oknál fogva visszakerül az alapítványhoz, másik gazdát is kaphat, akivel ismét összeszokik és levizsgázik.

Természetesen felmerül a kérdés, honnan is kerülnek az alapítványhoz a kutyakölykök? Bródy úgy nyilatkozott: a legtöbbjük tenyésztői felajánlás útján, de az alapítványnak vannak saját tenyészszukái is. A képviselő hozzáfűzte: menhelyről nem szívesen vesznek át ebeket, mert esetükben ismeretlen a felmenő ág, s lehet köztük agresszív vagy beteg állat is.

A mozgáskorlátozottakat segítő kutyák feladatai között szerepelnek olyan dolgok is mint a villany feloltása, ajtó kinyitása vagy a leejtett tárgyak felvétele. A hangjelző kutyák viszont a siket vagy nagyothalló embereknek segítenek. Jelzik a gyereksírást, az ébresztőórát, a csengőt, a riasztót. Minden olyan dolgot, ami nekünk, hallóknak már fel sem tűnik, természetesnek vesszük, nekik viszont roppant nagy segítség.

Körülbelül 20-25, mozgáskorlátozottakat segítő kutya van az országban. A vakvezető ebek száma ennél jóval több, és évente 15-20-szal nő. Ez azonban még mindig kevés az évi 40-50 jelentkezőre. Így a várakozási lista akár két éves is lehet.

A másik, segítő kutyák kiképzésével foglalkozó szervezet az Aura Segítő Kutya Alapítvány, mely rohamjelző kutyákat tanít be az epilepsziában szenvedő betegek segítésére. Nagy Lajos az alapítvány képviseletében elmondta: annak ellenére, hogy több mint 70 ezer epilepsziás beteg van ma Magyarországon, az országban csupán 2 rohamjelző kutya áll a betegek rendelkezésére; egy három éves Golden Retriever, Philiph, és egy Péntek nevű uszkár. A kutyák órákkal előbb is képesek jelezni az epilepsziás rohamokat, akár a legkisebb fizikai változásból is, ez pedig életet menthet.

Nagy kifejtette: a rohamjelző kutyák kiképzése épp olyan hosszadalmas és költséges, mint más segítő típusé. Az állami támogatás azonban csekély és rendszertelen. Bár a minisztériumi megbízásból készített hatástanulmányok bebizonyították, hogy a kutyák 3 éves szolgálatuk alatt képesek visszahozni a beléjük fektetett pénzt - a rohamok megfeleződnek a kutyáknak köszönhetően ,kevesebb gyógyszert kell adni a betegeknek, valamint a kórházi költségek is csökkenek – az alapítvány elsősorban szponzori támogatásokból tartja fent magát és 4 alkalmazottját. Pedig egy ilyen kutya 10-12 évig teljesít szolgálatot, mely során 5 millió forint megtakarítást. Nagy Lajos ennek ellenére bizakodó - mint elmondta, céljuk 50 rohamjelző kutya kiképzése lenne.