Néhány országban azonban az emberek egy csoportja különösen megszenvedi: azok az elvált férfiak, akik elszegényedve vagy az utcán találják magukat, és úgy próbálnak talpon maradni, hogy közben gyerekek után járó tartásdíjat és nőtartást fizetnek. Nehéz megállapítani az ilyen nehézségekkel küszködő magányos apák számát, amely lehet, hogy nem nagy, de növekszik, és főleg Európa déli részén, ahogy azt kutatók, kormányzati statisztikák és szociális munkások állítják.

Ebből a szempontból a helyzet talán Olaszországban a legsúlyosabb, ahol a négy éve tartó gazdasági válság találkozik a szociális védőháló állandó vékonyodásával és az olasz család lassú összeomlásával.
"A támogatást, amelyet valamikor az olasz család nyújtott, ma már nem lehet biztosra venni" - mondta Alberto Bruno, az Olasz Vöröskereszt Milánóban működő tartományi biztosa a The New York Timesnak. Önkéntesei egyre több olyan emberrel találkoznak, aki gépkocsiban lakik, például a milánói Linate repülőtéren.
Az egyik önkéntes, a 25 éves Gianni Villa, aki hetente egyszer élelmet, ruhát és takarót oszt az egyre szaporodó milánói otthontalanoknak, meglepőnek tartja az utóbbi időben bekövetkezett változást. "Korábban, aki az utcán élt, csavargó volt, elkallódott ember, netán kábítószeres. Ma a gazdasági válság vagy személyes problémák miatt kerülnek utcára emberek. Sokan nem vallják be, hogy apák, mert nem akarják, hogy a családjuk megtudja, milyen helyzetbe jutottak" - magyarázta.
Valóban, egy Franco nevű férfi azért nem akarta megmondani a teljes nevét a cikk írójának, mert nem akart szégyenkezni a felesége és két lánya előtt a bajai miatt. Miután az étterme tönkrement, áprilisban otthagyta szülőhelyét, a déli Puglia tartományt, és Milánóba ment munkát keresni, hogy fizetni tudja a tartásdíjat a feleségének, akitől 34 év házasság után másfél éve vált el.
"Pugliában egyik napról a másikra éltem, de ezt nem folytathattam a végtelenségig" - idézte fel az 56 éves Franco, aki továbbra is támogatja mindkét, a húszas évei elején járó, de munkanélküli lányát. Nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy miután nem volt hol laknia Milánóban, az egyik McDonald'sban találkozott egy emberrel, aki adott neki egy takarót, és megtanította az utcai élet legalapvetőbb fogásaira. Nem sok időbe telt, meglett a hálóhelye egy kartondobozban, a milánói értéktőzsdével szembeni nyitott oszlopcsarnokban.

Megtámadta az olasz jogrendszer

A válások és különélések egyfolytában szaporodnak a hagyományosan római katolikus Olaszországban azóta, hogy 1970-ben legalizálták a válást, és ezt 1974-ben egy népszavazás megerősítette. 1995-ben ezer házaspárból 158 költözött külön, és 80 el is vált. 2009-ben - ez az utolsó év, amelyről az Istat állami statisztikai hivatalnak van adata - az ezer házasságra jutó különköltözések száma 297-re, a válásoké pedig 181-re nőtt.
Bár egy 2006-os törvény általános normává tette, hogy a szülők válás után is együtt neveljék a gyereküket, az olasz bíróságok továbbra is elsősorban az anyánál helyezik el a gyereket, és az apákra hárítják a válás pénzügyi terheit. A bírálók szerint az, ahogy a törvényt alkalmazzák, a nőknek kedvez, akiknek a részaránya a dolgozók között egyfolytában emelkedik, és az Istat szerint ma már eléri a 46,5 százalékot.
Miközben az elvált nők több mint 50 százaléka úgy ítéli meg, hogy neki is romlottak a gazdasági körülményei, az Istat decemberben közzétett statisztikája szerint a válás néhány férfit kifejezetten kétségbeejtő helyzetbe sodor.
Amikor például Umberto Vaghi 2004-ben elvált, a bíróság úgy döntött, hogy havi 2000 euró tartásdíjat fizessen 10 és 8 éves gyereke után. A menedzser Vaghinak akkor havi 2200 euró volt a jövedelme. "Megtámadt az olasz jogrendszer" - jelentette ki a 43 éves férfi, aki vezetőségi tagja a Papa Separati Lombardia nevű nonprofit szervezetnek, amely az egyedül álló apákat segíti és az olasz családjogi törvények javításáért lobbizik.
"A társadalom változik, és benne az a megosztás is, hogy az apa a kenyérkereső, és az anya gondoskodik az otthonról. A törvénykezésnek ezt figyelembe kell vennie - fogalmazott. - Sajnos nem túl erős a változtatásra irányuló akarat."
Másokkal együtt ő is annak tulajdonítja az ellenállást, hogy a katolikus egyház befolyása még mindig igen erős Olaszországban, továbbá annak,hogy a parlament tele van ügyvédekkel, akik nem érdekeltek abban, hogy csökkenjen a peres ügyek száma.

Újszegények

Olaszországhoz hasonlóan Spanyolországban is jelentősen nőtt a gazdasági válság kezdete óta a tartásdíjat nem fizető apák ellen benyújtott keresetek száma. Navarrából és Galíciából gyermekeiket nem támogató apák bebörtönzéséről érkeztek hírek. Tavaly áprilisban egy barcelonai bíró megvonta a gyerekei láthatásának jogát egy elvált apától arra hivatkozva, hogy munkanélküli lett.
"Az egyedül álló szülők körében egyre gyakoribb jelenség a szegénység" - közölte Raffaella Saso, aki az Eurispes nevű római kutatóintézet éves jelentésének az "újszegényekről" - elvált apákról és egy szülős családokról - szóló részét összeállította.
A hajléktalanok száma szintén nő Olaszországban és máshol is.
Görögországban a Klimaka nevű jótékonysági csoport becslése szerint a hajléktalanok száma 25 százalékkal emelkedett az utóbbi két évben. A trend komoly gondot okoz az országban, ahol a hagyományosan erős családi kapcsolatok miatt korábban alig lehetett találkozni ezzel a jelenséggel. A hajléktalanként regisztráltak egyharmada elvált vagy külön él a házastársától, és a többségük férfi - derül ki abból a tanulmányból, amelyet az Országos Szociális Kutatási Központ készített az egészségügyi minisztérium megrendelésére.

Az olaszországi jótékonysági szervezetek szerint az ingyenkonyhákat és éjjeli menedékhelyeket használók egyre nagyobb része egyedül álló szülő.

"Kényelmetlen realitás, de könnyen érthető, figyelembe véve, hogy az elvált apák 80 százaléka képtelen megélni abból, ami a tartásdíj kifizetése után a fizetéséből marad" - hangsúlyozta Saso.

Szégyellik a helyzetüket a gyerekeik előtt

Clemente Moriggi agya, az Assisi Szent Ferenc Testvérei nevű milánói jótékonysági szervezet vezetője szerint tavaly a 28 és 60 év közötti elvált apák foglalták el az alapítvány menedékhelyén lévő 700 ágy 80 százalékát, ami kétszerese a néhány évvel korábbi aránynak.
"Átlagfizetésből élő emberekről van szó, akiknek csak sírásra marad erejük, miután kifizetik a tartásdíjat és kölcsönrészleteket. Kénytelenek hozzánk fordulni segítségért. Ez az állapot nem tesz jót a családi kapcsolatoknak. Ezek az emberek szégyellik a helyzetüket a gyerekeik előtt, ettől szenvednek, és megszenvedik a szituációt a kapcsolataik is" - fejtette ki Moriggi atya.
A nagyvárosokban, mint Milánó, Róma vagy Torino, az illetékesek tisztában vannak a válság súlyosbodásával. Két évvel ezelőtt a milánói tartományi kormányzat törvényhozói úgy döntötték, hogy a Milánó melletti Rhóban lévő Oblate missziós kollégiumban létrehozzák az elvált apák otthonát.
Az apák jelenleg 15 szobát foglalnak el egy nemrég rendbe hozott XVI. századi vendégházban, amely turistákat és zarándokokat is fogad. A berendezés szerény, de a szép környezet - a villát park veszi körül - vonzóvá teszi a helyet. A vendégek havi 200 eurót fizetnek az elhelyezésért, illetve a pszichológusoktól és szociális munkásoktól kapott segítségért. A tartomány ehhez 400 eurót tesz hozzá fejenként.
Az 51 éves Fabio 2011 januárjában költözött Rhóba, miután 15 év házasság után elvált, és ma is ott él 13 éves fiával. Könyvkötőként kapott havi 1200 eurós fizetéséből nem sok maradt, miután a tartásdíjat kifizette, ezért nagy megkönnyebbülés volt számára, hogy beköltözhetett.
Bár sok nehézségen ment keresztül, megőrizte optimizmusát. "Remélem, találok magamnak otthont, mert nem maradhatok itt örökre" - jegyezte meg.