Egy nagy tekintélyű üzleti magazin szerint a világ leggazdagabb asszonya nem Oprah Winfrey, a híres amerikai televíziós személyiség, nem Liliane Bettencourt, a L'Oréal birodalom örökösnője, még csak nem is II. Erzsébet brit királynő. Egy sokkal kevésbé híres, a nagyközönség számára jószerivel ismeretlen, meglehetősen ellentmondásos nőről, Gina Rinehart ausztrál bányakirálynőről van szó.

Amikor egyszer megkérték, hogy fogalmazza meg, mi szerinte a szépség, Gina Rinehart nem gyakran viselt, kedvenc igazgyöngy nyakláncára mutatott, és nem dicsérte szűkebb hazáját, Pilbarát, az Ausztrália északnyugati részén fekvő gyönyörű, de embert próbáló vidéket sem. Ehelyett a családját gazdaggá tevő árucikkről beszélt, leszögezve: "Szép egy vasércbánya".

Nem szereti, ha örökösnőnek nevezik

Édesapja, Lang Hancock az 1950-es évek elején fedezte fel a világ egyik legnagyobb vasérclelőhelyét. Ausztráliából akkor még tilos volt vasat exportálni, mivel túl kevés állt belőle rendelkezésre. Több tízezer vasércszállítmánnyal később a pilbarai vasércmezők fialta jövedelem ma is egyre gyarapítja Gina Rinehart vagyonát.
A felfedezésből azonban nemcsak a Hancock családnak lett haszna. A multimilliárdos szilárdan hiszi, hogy apja felvirágoztatta Ausztráliát, és részben ezért követel magának befolyást, tiszteletet és hálaérzetet. Egy életen át érzett sérelem is hozzájárulhat kéréséhez: úgy véli, hogy Ausztrália hagyományos keleti parti elitje és a média nem méltányolja kellően családja szerepét az ország fejlődésében.
A BBC News Magazine cikke szerint Gina Rinehart 29 milliárd ausztrál dollárra becsült - hozzávetőleg 6,7 billió forintot kitevő - nettó vagyonával Ausztrália leggazdagabb asszonyából Ázsia leggazdagabb asszonyává vált. A BRW ausztrál üzleti magazin egyenesen a világ leggazdagabb nőjének nevezte, a Citigroup pedig úgy vélte, hogy az 58 éves üzletasszony hamarosan vezetni fogja a gazdagok világranglistáját hatalmas magánvagyonával. Annál is inkább, mert a kezdeti bányafeltárások utáni járadék - az "aranyfolyam", ahogy korábban nevezték - még mindig duzzasztja a vagyonát, holott az eltörpül nyugat-ausztráliai és queenslandi bányaérdekeltségeinek jövedelme mellett.
Nem szereti, ha örökösnőnek nevezik, mert önálló üzletasszonynak tartja magát, aki apja 1992-es halála után jelentősen átalakította vállalkozását.

Egyszerre bányamágnás és médiamogul

Világméretű perspektívából szemlélve gazdagságának szakadatlan növekedése jól illusztrálja a gazdasági tevékenység nyugatról keletre történő áthelyeződését, Ausztráliai szempontból viszont a keletről nyugatra tartó mozgást testesíti meg. Valaha olyan médiamogulok vezették az ausztrál gazdagok listáját, mint Kerry Packer, most viszont a bányamágnások, akik a Kína által ösztönzött nyersanyag-konjunktúra nyertesei.
Gina Rinehart egyszerre bányamágnás és médiamogul, ami indokolja a rá irányuló megkülönböztetett figyelmet - és azt is, hogy fölöttébb ellentmondásosak a róla alkotott vélemények.
A bányaérdekeltségei mellett résztulajdonosa a három nagy ausztrál kereskedelmi televíziós hálózat egyikének, a Channel Tennek, és a legnagyobb részvényese Ausztrália második legnagyobb lapkiadó csoportjának, a Fairfax Mediának, bár július elején csökkentette részesedését. A Fairfax Media adja ki az ország legtekintélyesebb lapjait - a Sydney Morning Heraldot, a Melbourne Age-et és az Australian Financial Review-t -; a csoport lapjainál dolgozó több újságíró azt gyanítja, hogy Rinehart saját jobboldali nézetei szócsöveivé akarja változtatni ezeket a lapokat. A milliárdos azonban mindmáig nem tudott bekerülni az igazgatótanácsba, mert nem fogadja el a csoportnak a szerkesztői függetlenségről szóló nyilatkozatát.

Napi huszonnégy órát dolgozik

Bányavállalata, a Hancock Prospecting létfontosságú számára. Kevés külső érdekeltsége van, és a gazdagság olyan megszokott velejáróitól is tartózkodik, mint a műtárgyak, a lóverseny és a magánrepülőgép.
Azt mondják róla, hogy heti hét napban napi huszonnégy órát dolgozik, és csőlátásszerűen képes egy valamire koncentrálni, és elkövetni mindent a cél elérése érdekében. Személyes harcairól számos legenda szól; ellenfelei között tartják számon az apját, üzleti partnerét, első férjét, filippínó anyósát, Rose Porteoust, és három gyerekét is.
Híres arról, hogy szeret pereskedni, és sok küzdelme a bíróságon kötött ki. "Bármit csinálok is, első a Hancock-ház. Annak semmi se állhat az útjába" - nyilatkozta egyszer egy újságírónak. Sokat veszekedő apjához hasonlóan az ő politikai nézeteiben is konzervatív eszmék keverednek a szabad akaratba vetett hittel.
Egyik korai példaképe Margaret Thatcher, a brit Vaslady volt, akivel huszonhárom évesen 1977-ben, egy ebéden találkozott. A fiatal Gina attól kezdve jobban odafigyelt arra, hogy üzleti stílusban öltözzön, fodrászt váltott, és kezdte gondosabban sminkelni magát.
Másik intellektuális hőse Milton Friedman, a szabad piac elsőbbségét hirdető közgazdász. Az egyik ok, ami miatt az Egyesült Államokba küldte tanulni a gyerekeit - azon kívül, hogy feleségül ment a Harvardon végzett Frank Rineharthoz -, az volt, hogy remélte, esetleg Friedman fogja tanítani őket.
Feltett szándéka, hogy egyedül ellenőrizze vállalatát. Most éppen négy gyereke közül hárommal pereskedik az apja, Lang Hancock által unokái számára létrehozott családi alapítvány miatt, és igyekszik minél távolabbra kitolni azt az időpontot, amikor a gyerekei részvényesekké válnak.
Hogy megőrizze az egyszemélyi irányítást, figyelmeztette a gyerekeit, hogy anyagi csőd vár rájuk, ha nem hajlanak meg az akarata előtt. És hogy ezt nem pusztán kapzsiságból tette, bizonyítja az a tény, hogy jelentős összegeket ígért nekik arra az esetre, ha a kormányrúd egyedül az ő kezében marad...