A Montague-kat és Capuleteket nemcsak családi gyűlölködés, hanem vallási különbségek is szembeállítják egymással. Az iraki környezetbe helyezett Rómeó és Júlia tele van a világ legerősebb zsoldoshadseregének tartott amerikai Blackwaterre, az irániakra és az amerikai újjáépítési erőfeszítésekre tett utalásokkal. A valaha az iraki diktátor propagandájának eszközévé silányított bagdadi Nemzeti Színházban tartott áprilisi bemutató után a közönség izgatottan találgatta, vajon a darabbal visszatért-e a komoly művészet az iraki fővárosba. A nézők a Shakespeare-klasszikusba öltöztetve saját életük utóbbi kilenc évének lenyomatát kapták vissza.

"A mi valóságunkról szólt a darab, arról, ahogy a szunniták és síiták egymást gyilkolják" - jegyezte meg Szenan Szádi egyetemi hallgató az előadás után.
Gyilkosságok természetesen továbbra is vannak. A bemutató utáni reggelen robbanásokat lehetett hallani Bagdadban. A nap végére az ország különböző helyein végrehajtott támadásokban csaknem három tucat ember halt meg, miközben a veterán iraki színészekből és feltörekvő tehetségekből álló társulat már a William Shakespeare szülőhelyén, Stratford-upon-Avonban megrendezett Shakespeare Világfesztiválra készült.

A férjet kereső bogár meséje

A fesztivált a Rómeó és Júlia Bagdadban előadása nyitotta meg, és a darabot tízszer fogják játszani július végén és augusztus elején a londoni olimpia kulturális programjának részeként is. A különböző vallási felekezethez tartozó szerelmesek története a közelmúlt kollektív iraki tapasztalatának csaknem minden elemét érinti. Az, hogy a sok könny mellett sok nevetést is kiváltott - főleg a robbanószerrel megrakott mellényt viselő, al-Kaida harcosra emlékeztető, mégis pojácaként viselkedő, Júliáért epekedő Paris alakja -, talán azt jelzi, hogy az iraki társadalom kezd megbékélni a háború traumájával.
"Rómeó kilenc évig nem látja Júliát, és első találkozásukkor a szunniták és síiták közötti konfliktusról beszélnek" - fedte fel Monadhil Daúd iraki színész és drámaíró, aki a darabot rendezte, és két éven át írta is.
A szunnita és síita szó nem szerepel a darabban, de oly módon utalnak a két felekezetre, hogy az iraki közönség azonnal tudja, hogy miről van szó.
Capulet, Júlia apja szunnita, mint azt vörös-fehér kockás kefijéje, kendője jelzi (arról nem is beszélve, hogy egy al-Kaida-harcos akarja feleségül venni a lányát). Rómeó apja, Montague ellenben fekete-fehér kockás kendőt visel, amely a síiták körében elterjedtebb.
"Az üzenetem az, hogy a szerelem jobb, mint a családok közti konfliktus" - közölte Daúd a The New York Times című lapnak nyilatkozva.
A darabban lépten-nyomon felbukkannak az iraki élet részletei. Egy amerikai tábornok kámeát farag, miközben gépfegyver ropogása a háttérzaj. Mivel Mercutio Mab királynőről szóló, szexuális töltetű meséjét túl kockázatosnak ítélték ahhoz, hogy konzervatív közönség előtt elhangozzon, egy férjet kereső bogárról szóló iraki mesével helyettesítették.

Hol vannak a Rómeók?

Shakespeare darabjait néha Szaddám Huszein uralma idején is játszották.
"A klasszikusok mindig átcsúsztak a cenzúrán" - jegyezte meg Deborah Shaw, az angliai Shakespeare-fesztivál igazgatója, Monadhil Daúd felesége.
Szerinte a diktátorok sokszor azért engedik játszani Shakespeare-t, mert darabjai "a hatalom legitimitásáról, igazságról, és arról szólnak, hogyan kell együtt élnünk". Az arab vezetők néha azért is fordultak Shakespeare-hez, mert antiszemita célokra tudták használni műveit. A velencei kalmár a maga gonosz zsidó főhősével például fontos része volt az iraki tananyagnak Szaddám Huszein idején.
Shaw számára - aki úgy határozta meg a produkcióban játszott szerepét, hogy övé volt az első nyugati szem, amely az előadást látta - a darab felvetett egy olyan kérdést, amely egész biztosan sok iraki nőben is felmerült. "Hol vannak a Rómeók? Elegünk van a komor, fegyverüket rázó fiatal emberekből" - szögezte le.

Üzenet a világnak

A produkció szorosan kötődik Irak kulturális múltjához, a múlt század ötvenes éveinek élénk színházi életéhez. Ezt a múltat azonban fokozatosan eltörölték a háborúk és szankciók évtizedei, az, hogy Szaddám Huszein kormányzata nem tűrte a véleménynyilvánítás szabadságát.
Daúd, az 52 éves rendező az 1980-as években hagyta el Irakot, miután egy, az iráni-iraki háborúról szóló produkciójával feldühítette a kormányzatot. "Szaddám Huszeinnek nem tetszett, és a helyzetem nagyon veszélyessé vált" - idézte fel.
Elhagyta Irakot, és évekig a menekült művészek vándoréletét élte Stockholm, London és Damaszkusz között utazgatva. Tanult Oroszországban, előadásokat rendezett a washingtoni Kennedy Központban és a New York-i Brooklyni Zeneakadémián.
A darabban felbukkan az 82 éves, nagy népszerűségnek örvendő Szami Abdul Hamid is, aki 1965-ben megrendezte A velencei kalmár iraki változatát. Most történelemtanárt játszik, aki a vallásos hit és a szélsőségesség által elnyomott világi eszméket képviseli.
A Rómeót és Júliát játszó fiatal színészek alakítását az a törekvés hatja át, hogy a művészek új generációja számára visszaszerezzék a régi hagyományokat. "A mű az iraki valóságról szól, egyúttal üzenet a világnak - húzta alá a Rómeót játszó 24 éves Ahmed Moneka. - Mindannyian keresztülmentünk ilyen dolgokon, mindannyian részesei voltunk a válságoknak és felekezeti konfliktusoknak."

A szunnitaként ábrázolt Júliát játszó 23 éves Szarva Malik síita kurd, aki a más felekezetű iránti tiltott szerelemre vonatkozó tapasztalataiból kiindulva építette fel az ábrázolt alakot.

Három évvel ezelőtt, egyetemistaként beleszeretett egy szunnita fiúba. A kapcsolatot tovább bonyolította az, hogy az ő családja gazdag volt, a fiúé nem. Eldugott helyeken találkozgattak az egyetemen és sűrűn leveleztek. "A családom folyamatosan le akart beszélni róla" - idézte fel az akkor történteket.
Ma már házasok.
"Sok férfi és nő, lány és fiú van, akik nem lehetnek a szerelmükkel. Én is közéjük tartoztam. Ám ha valóban szeretik egymást, át kell törniük a korlátokat" - szögezte le.