A három hajó építése 1944-ben kezdődött a Balatonfüredi Hajógyárban, 1944-ben tették vízre a Nemere II-t, 1946-ban a Big Boyt (ez ma a Sirocco), utolsóként pedig a Lillafüred készült el 1950-ben.
A Lillafüred klasszikus, faépítésű vitorlás jacht. Első vízre bocsájtását követően kisebb javítások mellett folyamatosan a Balatonon használták turistahajóként. Az utóbbi években azonban leromlott az állapota, ezért vált szükségessé a felújítása, amely 2009 márciusában kezdődött el, mégpedig a másik két hajót korábban felújító Navalia Kft. veszprémi műhelyében, Cittel Lajos irányítása alatt - olvasható a Magyar Vitorlás Szövetség honplaján.
A hajó újjáépítése az eredeti, klasszikus stílusban történt, ám a mai legmagasabb technológiai szinten, a legnemesebb anyagok felhasználásával. A rudazat karbonból készült, a vitorlázat szintén a kor követelményeinek megfelelő szabással és anyagokból. A gondos felújításnak köszönhetően hamisítatlanul klasszikus megjelenésű, ám a mai vitorlázó élmezőnyben is versenyképes, sőt esélyes jacht lett a Lillafüredből. A munka nagysága és jellege miatt inkább újraépítésről, mintsem egyszerűen felújításáról volt szó. Gondos bontást követően az eredeti tervrajzok szerint, illetve a megmenthető hajógerinchez és hajóbordákhoz illeszkedve épült a vitorlás. Amint arra a Magyar Vitorlás Szövetség is utal, régi hajók restaurálásánál ez bevett és elfogadott módszer, és az így újraépített hajót jogosan tekintik eredetinek, még akkor is, ha a tőkesúlyán és gerincén kívül akár nem is marad több valóban eredeti elem.
A Lillafüred építőanyaga vörösfenyő, ennek köszönhetően mindössze 7,6 tonna a súlya veretek és motor nélkül. A hajótest külső felújítása a Nemere II és a Sirocco restaurálásának minőségében történt. Fedélzete ugyanúgy teak és mahagóni kombinációja mint azoké, de a hajó teste fehér. Ez az eltérés egyben megkönnyíti a Lillafüred megkülönböztetését a Nemere II-től a Siroccótól, amelyek hajóteste mahagóni színű.
A Lillafüred kormányosa Csőregh Zoltán, aki az Anna nevű 70-es cirkálóval az elmúlt évtizedben a hazai nagyhajós mezőny abszolút élvonalában vitorlázott.
"A vízre bocsátás első lépésben csak annyit jelentett, hogy a hajótest került vízre. Ezután emeltük daruval a helyére a 22 méteres árbocot, most pedig javában dolgozunk a kötelek és a veretek felszerelésén, illesztésén - mondta el az MTI-nek a kapitány.
"Normális körülmények között ennyi idő nem elég a teljes munka elvégzéséhez, de biztos, hogy holnapra, a Kékszalagra rajtra kész állapotba kerül a hajó. Mivel most versenyez először a Lillafüred, egyfajta teszt lesz a tókerülés. A Nemere II-re és a Siroccóra mindenképpen odafigyelünk, velük máris összemérhetjük magunkat. Az idei Kékszalagon indulnak többtestű hajók is. Ezek, illetve a liberák esélyesebbek, de így is az első húsz között szeretnénk végezni."
Csőregh Zoltán reméli, hogy hosszabb távon a balatoni vitorlásélet aktív szereplője lesz a Lillafüred, amelyet versenyzés mellett a tervek szerint túrázásra is használnak majd.
"Nem rrent a car megoldásra gondolunk, hanem legénységgel együtt adjuk majd ki" - mondta, hozzátéve, hogy a felújítás több mint 100 millió forintba került, így a vitorlás nagyjából ennyit is ér.
Arról, hogy a Lillafüred a jövőben ne kerüljön rossz állapotba, alapítvány fog gondoskodni.
75-ös Schärenkreuzerből - amilyen ez a vitorlás is - Skandináviában, Svájcban és Németországban számos darab épült, míg Magyarországon összesen három. Nevében a szám arra utal, hogy oldalról nézve elvileg ekkora - négyzetméterben számított - vitorlafelület látható. Más kérdés, hogy ez a tervezéskori állapotra igaz, a jelenlegi Lillafüred nagyobb vitorlázattal rendelkezik.