Az amerikai egyetemek már jó ideje vonzó vadászterületei az új ügyfelek után cserkésző pénzintézeteknek. Az utóbbi években a pénzügyi vállalatok próbálkozásait az egyetemisták megnyerésére mindazonáltal megnehezítették a kormányzat által felállított szabályok, amelyek ma már tiltják, hogy hitelkártya-szerződést aláíró diákoknak ajándékot adjanak. A pénzkölcsönzéssel foglalkozók többé nem fizethetnek az egyetemeknek azért, hogy szolgáltatásaik és termékeik felé irányítsák a diákokat. Ám sok egyetem, amely anyagi nehézségekkel küzd, mert a korábbinál kevesebb pénzt kap az állami alapokból, és állandó nyomás nehezedik rá a tandíjak alacsonyan tartása érdekében, megtalálja a módját annak, hogy a pénzintézetekkel megállapodjon a diákok személyi igazolványának hitelkártyává történő "átalakításáról", illetve arról, hogy a pénzintézetek átvegyék a segélyek kifizetését.

Az amerikai fogyasztóvédelem szószólóit persze aggasztja, hogy a pénzügyi vállalkozások ismét nyereségre tesznek szert gyanútlan egyetemistáktól a díjak felszámítása, illetve a segélyalapjaikhoz való hozzáférés révén. Egy elismert fogyasztói csoport meg is próbálta dokumentálni, hogy mennyire terjedt el ez a gyakorlat.

A díjak felemésztik a segélyeket

A U.S. Public Interest Research Group Education Fund nemrég közzétett jelentése szerint csaknem 900 azoknak az amerikai egyetemeknek és főiskoláknak a száma, amelyek hitelkártya-partnerségi megállapodást kötöttek pénzügyi intézményekkel. Egyes esetekben az egyetemek meglehetősen komoly összegeket kapnak bankoktól a diákjaikhoz való kizárólagos hozzáférés fejében. Máshol az iskolák úgy takarítanak meg pénzt, hogy a pénzügyi feladatok elvégzését kiszervezik, bankoknak vagy más vállalkozóknak adják át. A gyakorlatot alkalmazó iskolák között megtalálhatók a legismertebbek egyetemek is, ami pedig a diákokat illeti, öt közül kettő érintett. A listán olyan nagy állami intézmények szerepelnek, mint a Floridai és a Michigani Egyetem, a jeles magánintézmények közül pedig a Pennsylvaniai és az Északnyugati Egyetem.
Mivel a pénzügyi intézmények logója gyakran szerepel az egyetemi igazolványokon, a diákok könnyebben rászánhatják magukat a számlanyitásra, mert úgy gondolják, hogy az egyetem támogatja az akciót. Előfordul az is, hogy a diákoknak számlát kell nyitniuk, ha gyorsan hozzá akarnak jutni segélyükhöz.
"Az egyetemi hitelkártyák báránybőrbe bújtatott farkasok - mondta Rich Williams, a U.S. Public Interest Research Group Education Fund munkatársa, a jelentés elkészítésének egyik irányítója a The New York Times című lapnak. - A diákok azt hiszik, hogy szabadon jutnak hozzá dollárjaikhoz, de valójában a szolgáltatás díjai felemésztik a segélyüket."
Rohit Chopra, a pénzügyi fogyasztóvédelem (Consumer Financial Protection Bureau) diákkölcsön-ombudsmanja szerint az egyetemistáknak tisztában kellene lenniük azzal, hogy vannak lehetőségeik az iskolájukkal szerződést kötő pénzügyi intézményeken kívül is. "A diákoknak igenis tudniuk kell, hogyan juthatnak hozzá alacsony költség mellett diákkölcsönükhöz és ösztöndíjukhoz - húzta alá. - Sajnos azt halljuk, hogy sok tanuló nincs tisztában a lehetőségekkel, márpedig mi azt akarjuk, hogy ismerjék őket."
A szövetségi pénzügyi segélyeket egyenesen az egyetemeknek küldik, amelyek a kezelési költségek levonása után szétosztják azokat a diákoknak. Jelenleg az a helyzet, hogy sok egyetem külső pénzügy intézettel kezelteti ezeket az összegeket, és arra bátorítja a diákjait, hogy tartsák ennél az intézetnél a pénzüket. Következésképp a bankok és pénzügyi cégek "példátlan lehetőséget kaptak arra, hogy járulékos szolgáltatásaikat - bankszámla, hitelkártya, kölcsönök - lényegében verseny nélkül propagálják a diákok körében" - áll a U.S. Public Interest Research Group Education Fund jelentésében.

Sok az átláthatatlan megállapodás

A diákoknak pénzfelvételi díjat is felszámolhatnak azért, hogy bankautomatán keresztül veszik fel a segélyeiket.
A legnagyobb "játékos" ezen a területen a Higher One, amelyet a Yale Egyetem három hallgatója hozott létre 2000-ben, és amelynek jelenleg 520 egyetemi campusszal van együttműködési megállapodása. A cég által felszámított díjak miatt többen panaszkodtak a Nyugat-washingtoni Egyetemen és más oktatási intézményekben.
Miles Lasater, a cégalapítók egyike azonban állítja, hogy a vállalat értékes szolgáltatásokat nyújtott az egyetemeknek, és jó üzletet a diákoknak. A diákok számláit ingyen vezetik, és csupán az opciós, plusz szolgáltatásokért számítanak fel nekik díjat.
A számlatulajdonosok például 29 dollárt fizetnek az első és 38 dollárt minden további kerettúllépésért, 50 centet a személyi azonosítóval végrehajtott hitelügyletért, és 2,50 dollárt azért, ha nem a Higher One ATM-jét használják.
"Szerintem meg kell néznünk az alternatívát. Márpedig a másik lehetőség nem az, hogy a diákoknak semmit se kell fizetniük" - hangoztatta Lasater.

A jelentésben szó van az Ohiói Állami Egyetem és a Huntington Bank közti megállapodásról is, amelynek értelmében a pénzintézet 25 millió dollárt fizet azért, hogy kirendeltségeket nyithasson és bankautomatákat helyezhessen ki egyetemi területre, továbbá "exkluzív lehetősége legyen közvetlenül személyre szabott termékeket és szolgáltatásokat ajánlani a több mint 600 ezer jelenlegi és végzett hallgatónak, oktatónak és egyéb dolgozónak".

Az egyetem az állami támogatás jelentős mértékű apadása által szükségessé tett, új bevételeket eredményező korszerű megoldásnak minősítette a megállapodást.
Rich Williams szerint néhány megállapodás valóban jó lehet az egyetemeknek és a diákoknak is, de túl sok átláthatatlan akad közöttük. A U.S. Public Interest Research Group Education Fund évekkel ezelőtt a hitelkártyák egyetemi terjesztéséről készített a mostanihoz hasonló jelentést, amelynek nyomán a törvényhozás betiltotta a legkirívóbb visszaéléseket. Közülük azonban jó néhány - tájékoztató táblák kihelyezése, ajándékok a segélyüket bankkártyára kapó diákoknak - továbbra is létezik.