A városvégi, faluvégi temető felett láthatatlan angyalok szárnyai suhognak. A már meggyújtott gyertyák fénye langymeleg, s a zalai naplemente előcsalogatja a novemberi csillagokat. A sosrcsillagnak édesanya arca van, míg a sápadtan előbukó Hold apám arcára emlékeztet. Mindszentek etéje a Halottak napjának előszobája.
Mert halottainkat, eltávozott szeretteinket csak elbúcsúztattuk, de nem feledtük, mert csak az hal meg igazán és végleg, akit már elfeledett a szerencsésebb sorsú hátramaradott.