A természet könyörtelen munkát végzett. A város központi stadionjának a helyén ma erdő van. A pályát nyír- és nyárfák nőtték be, gyökereikkel feltörték az aszfaltozott futópályát, eltorlaszolták a főbejáratot. A lelátóra vezető betonlépcsőt nagy foltokban moha boríja, s az elkorhadt faülésekből kis hajtások törnek elő.

1986. április 26-án történt, hogy felrobbant az innen nem egészen három kilométerre lévő csernobili atomerőmű 4-es blokkja. A baleset után a környéken lakó több tízezer embert, köztük Pripjaty város teljes lakosságát evakuálták, hogy soha többé ne térjenek vissza elhagyott lakóhelyükre - emlékeztetett a The New York Times.
A csernobili katasztrófa közvetve, vagy közvetlenül több nemzetközileg ismert sportoló életét is megváltoztatta. Köztük van az ukrán futballsztár Andrij Sevcsenko, a nehézsúlyú bokszvilágbajnoki címen osztozó Klicsko testvérek, Vitalij és Vlagyimir, és az egykori szovjet tornász olimpiai bajnok, Olga Korbut.

Csernobil gyermeki vagyunk

"A Szovjetunió szétesése után az emberek azt se tudták, hogy Ukrajna város-e, vagy ország - mondta Vlagyimir Klicsko, akinek az apját katonaként vezényelték a katasztrófa helyszínére. - A legegyszerűbb volt azt mondani, hogy 'Csernobil gyermekei vagyunk'. Elvesztettük apánkat. Csernobil része az életemnek, és sajnos nagyon sokunk életének."
Aki a rendkívüli helyzetek ukrán minisztériumának égisze alatt működő Csernobilinterinformnál 200 dollárt befizet, az elmehet az atomerőmű zárt övezetébe, ahol állítólag minimális kockázattal jár egy rövid látogatás. A kalandra vállalkozók Pripjaty növényekkel benőtt főútján, a Lenin bulváron mennek végig. Megállnak a Polisszia Hotel melletti bevásárlóközpontnál, ahol láthatnak összegömbölyödött kígyót a fűben, egy tó kövein sütkérező békákat és kerekes játékkacsát. Aki elég éber, az rókát, őket, nyulat, vaddisznót is megfigyelhet. A fülébe jutó hangok főleg a széltől, a madaraktól származnak, de ami a leggyakrabban hallható, az a csönd.
A látogatók arra is lehetőséget kapnak, hogy három futballpályányi távolságból lefényképezzék a négyes reaktort betemető beton és acél szarkofágot. Kétszáz tonna olvadt nukleáris fűtőanyag és törmelék van az építmény alatt. Ahhoz, hogy ez elveszítse szennyező képességét, több száz évre lesz szükség.
A most 32 éves Sztilijan Petrov a robbanáskor nem tartózkodott a négyes reaktor közelében. Hatéves kisfiú volt Bulgáriában, több mint ezer kilométerrel délebbre. Futballsztár lett, az angol első ligában szereplő Aston Villa kapitánya. Márciusban az orvosok akut leukémiát állapítottak meg Petrovnál. A bolgár futballválogatott orvosa szerint a betegséget a csernobili sugárzás okozta, s az, hogy az ország akkori kommunista vezetői nem tájékoztatták a lakosságot a veszélyről.
"Késő tavasz volt. Az emberek friss radioaktív zöldséget és egyéb élelmiszereket fogyasztottak" - mondta áprilistan a The Sun brit napilapnak Mihael Ilijev orvos, aki tizennégy éven át kezelte Petrovot. - Sokan, akik akkor gyerekek voltak, ezért lettek rákosok. Csernobili gyerekeknek hívtuk őket. A zömük azon a vidéken született, ahol Sztilijan."

"Egy konkrét esetben nem lehet megállapítani, hogy a rákot sugárzás okozta-e, vagy sem"

Csernobil egészségügyi következményei nem olyan pontosak, nem olyan könnyen ellenőrizhetők, mint egy futballmeccs eredménye. A nukleáris szennyező anyag zöme Ukrajnának, valamint a szomszédos Fehéroroszországnak és Oroszországnak jutott a tudósok szerint. A halálos áldozatokra vonatkozó becslések nagyon változók, négyezertől több százezerig terjednek.
A pajzsmirigyrák a leggyakoribb betegsége az áldozatoknak, azt azonban az eddigi vizsgálatok alapján nem lehet állítani, hogy jelentősen megnőtt volna az érintett területen a leukémiás esetek száma - mondta Scott Davis, a Washingtoni Egyetem közegészségügyi iskolája epidemiológiai részlegének vezetője, aki több mint húsz évig tanulmányozta a csernobili esetet és több mint nyolcvanszor járt a régióban.
"Egy konkrét esetben nem lehet megállapítani, hogy a rákot sugárzás okozta-e, vagy sem" - állítja Davis, aki kapcsolatban ál a csernobili áldozatokat is kezelő seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központtal.
Vlagyimir Klicsko 10 éves volt 1986 tavaszán, a szovjet légierő egyik ezredesének a fia, s a kijevi katonai repülőtér területén lakott. Az iskolában több olyan gyakorlaton is részt vett, amelynek kiinduló feltételezése az volt, hogy az Egyesült Államok nukleáris támadást hajtott végre a szovjetunió ellen. Ilyenkor fedezékbe kellett húzódni, vagy a föld alá bújni. Aztán egy nap védőruhás embereket látott és járműveket, amelyeket vegyszerekkel permeteztek le. "Nyilvánvaló volt, hogy valami szörnyű dolog történt. Abban biztos voltam, hogy nem az amerikaiak tették" - mesélte Klicsko.

Leukémia, limfóma, gyomorrák a Klicsko fivérek édesapjánál

Az apjuk - szintén Vlagyimir - figyelmeztette a fiúkat, hogy ne menjenek ki a szabadba. Klicskót elmondása szerint az osztálytársaival négy hónapra egy fekete-tengeri településre vitték. Az apja helikopterrel repült Csernobilba a baleset utáni napokon, amikor a katasztrófa felszámolásán dolgozók elkeseredetten dolgoztak azon, hogy leállítsák a sugárzást.
"A kormányzat az első pillanattól kezdve megpróbálta eltitkolni az igazságot és kicsinyíteni a bajt - mesélte az idősebb Klicsko a fiai karrierjét bemutató, 2011-es dokumentumfilmben. - Azt a benyomást igyekeztek kelteni bennünk, hogy ami történt, nem súlyos. Akik elhagyhatták Kijevet, éltek a lehetőséggel, de ha az ember katona, teljesítenie kell a kötelességét."
Az idős Klicsko tavaly júliusban rákban meghalt.

"Betegségek láncolatáról volt szó, leukémiáról, limfómáról, gyomorrákról. A csontokig jutott a betegség, gyakorlatilag mindent felfalt. Az orvosok szerint Csernobil okozta " - mesélte a fiú, Vlagyimir.
Szerinte az apja nem volt keserű. "Örült, hogy tovább élt, mint a társai."
Egy hónappal a baleset előtt az akkor 9 éves Andrij Sevcsenko a Dinamo Kijev klub gyerek focicsapatának tagja lett és sportiskolába került. Az iskolaév befejeződése után az osztálytársaival Dél-Ukrajnába, egy az Azovi-tenger közelében lévő településre evakuálták. Az ő apja is katona volt, egy szovjet tankezred szerelője.
"Úgy tűnt, hogy tudjuk, mi történt - mesélte a ma már 35 éves Sevcsenko. - De nem mondták meg rögtön. Titokban tartották."
Azután a gondtalan, a tenger közelében eltöltött nyár után Sevcsenko visszatért Kijevbe. Otthagyta a sportiskolát, és úgy tűnt, hogy vége a labdarúgó karrierjének. Az apja azt szerette volna, ha katona lesz, de Andrij korábbi edzője elment hozzájuk, és rábeszélte, hogy engedje, hadd folytassa a fiú a Dinamo Kijevben a futballt.
Sevcsenko a klub sztárja lett, később pedig az olasz A.C. Miláné, és 2004-ben Európa legjobb játékosává választották. "Nehéz kilencévesen terveket készíteni. De örülök, hogy az edzőm eljött hozzánk. Csernobilnak volt némi szerepe a pályafutásomban" - mondta Sevcsenko.
Olga Korbut 1986-ban már 14 évvel túl volt a müncheni olimpián, amelyen három aranyérmet szerzett. 1991-ben hazájából, Fehéroroszországból az Egyesült Államokba költözött, részben anyagi megfontolásból, részben viszont azért, mert féltette 12 éves fiát Csernobil utóhatásaitól. Az erőműből kikerült radioaktív anyagnak ugyanis 70 százaléka Fehéroroszország egynegyedére hullott.
"Nagyon félek enni, félek élni" - mondta akkor egy interjúban a ma 57 éves Korbut.
Létrehozott egy alapítványt és együttműködésbe kezdett a Hutchinson Rákkutató Központtal. Mint elmondta saját pénzét költötte, és pajzsmirigybetegségek elleni gyógyszereket vitt Fehéroroszországba, de a hivatalos szervek érdektelensége miatt idővel felhagyott vele. "Az orvosságot hűtőszekrényben kellett volna tartani, de azt nem biztosítottak. Nem érdekelte őket a dolog" - mesélte nemrég a jelenleg az arizonai Scottsdale-ben élő Korbut.
Bár neki és a fiának is voltak gondjai az Egyesült Államokban, az amerikaiak befogadták őket, és ez azt jelenti, hogy furcsa módon az életük jobbra fordulását köszönhetik Csernobilnak.